Fehér csoki és válság

2009 január 19. | Szerző: mezgaaladar |

Feszkó van, elsősorban a szemét válság miatt. D kollégámat és egyben barátomat épp most rúgják ki. Ami durva, hogy cégen kívüli embertől tudta meg! Rákérdezett a főnökségnél, és hát igen, így van. Nem tudom, hogy lesz pótolható (félek, hogy nagyrészt rám hárulnak szerteágazó feladatai); szuperjó munkaerő, és a csapatot összetartó lelkes kolléga. Az ő elküldésével (amit egyértelműen költségtakarékossággal magyaráznak) engem is megsuhint a válság szele, erősen. Eddig teljesen magabiztosan csak külső szemlélője voltam a dolgoknak, de most már úgy állok hozzá, hogy bármi lehet. S, ugyancsak egykori “szobatárs” kollégának mindeközben 20%-kal csökkentették a fizetését. N, ugyancsak egykori “szobatársnő”, aki még szeptemberben hagyta el a süllyedni látszó hajót, ugyancsak ma lett munkanélküli, megszűnt a munkahelye. És hát, B sem talált december eleje óta új állást… Hiába, minket igencsak erősen sújt a válság (basszus, már harmadszor írom le…). Csakúgy, mint Kistündért. Náluk is minden az átszervezésről, leépítésről szól. Én igazából addig nem feszkózok, amíg engem személyesen nem érint, ő viszont nagyon be tudja magát stresszelni jó előre… 

Ráadásul tavasszal jó-sok-millió-forint lakáshitelt kell majd felvennem. Péntek este ezen problémáztunk, és sajnos Kistündér belém vetett bizalma megingott, hogy ilyenbe ugrok bele pont most (na ja, a szerződést még bőven a válság előtt írtam alá…). Összezördülve aludtunk el (tudom, ez übertilos pedig), illetve csak forgolódtunk egész éjjel…

Szombat reggel szegény Kistündér elég kókadt volt, és csak pihegett az ágyban (a gyomra is vacakol). Mondta, hogy csak akkor tud felkelni, ha egész mogyorós óriás tábla fehér Milka csokit eszik előtte. Vagy esetleg fehér Tobleronét, vagy Ritter Sportot. Mit volt mit tenni, nekivágtam a városnak. Másfél óra alatt 8 (azaz nyolc) üzletben jártam, de óriás Milkát nem találtam. Zsákmányoltam viszont a másik kettőből, illetve egy speckó csokiboltban vettem még fehércsokis pralinékat (fahéjas, Bailey-zes, amorettós és kávés). Boldogan vittem haza (igazából nem kellett volna, hogy bűntudatom legyen, de elég, ha szerinte igen), és mikor bettoppantam, kiderült, hogy becsapott a kis huncut: simán fel tudott kelni csoki nélkül, sőt, már elkészült az ebéd is, ami iszonyú finomra sikeredett. Ő viszont azt hitte, hogy én közben világgá mentem… Ja, és a Mamma Mia-t is kivettem DVD-kölcsönzőben, mert tudtam, hogy Kistündér meg akarja végre nézni (nekem is tetszett!). 

Viszont a vasárnap sem múlt el összemorgás nélkül, igazából nem is érdemes felidézni, mi volt az oka… Fogjuk a válságra!