A helyzet az, hogy…
2009 február 28. | Szerző: mezgaaladar |
…igazából nincs változás az előzőekhez képest. Ja, a fülem talán jobb most már, csak néha tompul el a hallásom. Az állandó hétvégi hajcihők viszont egyre jobban zavarnak; komolyan, már félek a hétvégéktől. Múlt szombaton a sípályán nagyon csúnyán összebalhéztunk Kistündérrel. Szégyellek is visszagondolni rá, bakker… És közben meg szeretjük egymást nagyon. De akkor mi nem stimmel?
Amúgy most lesz Kistündér 30. szülinapja. Családjával ma volt az ünneplés. Vettem neki egy nagyon szép borostyángyűrűt, hatalmas; azt ma oda is adtam. Már nagy büszkén hordja is 🙂 Hétfőn, az aktuális napon meg elviszem répatortázni, és kap még egy Chanel Szépségszigetbe szóló extra-mega-energetizáló arckezelést is, remélem, annak is örülni fog. És jövő hét végén, amikor az én családommal jövünk majd össze, sütök neki egy mousse au chocolat tortát is. Sajnos mindenféle baráti meglepi-bulis szervezést már hónapokkal előre letiltott, pedig azt szívesen összehoztam volna. Jó lenne már egy nagyot bulizni… olyan táncolósat!
A héten voltunk egyévesek is. Megnéztük színházban az És mennyi szerelem c. könnyedséget. Nekem túl habos is volt, de bőven élvezetes. És hát az még hétköznap volt, tehát éppen minden szuper…
Tényleg fura a szitu. Én biztosan érzem, hogy szeretem őt, de elmondása szerint ő ezt nem mindig érzi rajtam. A türelmetlen alaptermészetemmel van a baj, amire már régebben is sok volt a panasz. Igazából már elemeztem is, hogy mi a gond: máshogy szocializálódtunk, mások a tűréshatáraink. Én sokat kritizálok, türelmetlenkedem – nálunk otthon másról sem szólt a családi élet… Kistündér viszont csak tűr, és nyel (ő meg ezt hozta otthonról), és mindig olyankor robban ki, amikor én épp úgy érzem, hogy az ég világon semmi rosszat nem tettem. Ilyenkor azért elszégyellem magam, és próbálom kiengesztelni, de ő bekeményít. Napokba telik aztán, mire rendeződnek a dolgok. Egészen a következő kitörésig… Sajnos a sok mindennapi feszkó nem nagyon kedvez a beleszarósság kifejlesztésének. Pedig meg kell próbálnom! Nagyon jó lenne nekünk, ha jó lenne együtt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nekem úgy tűnik, hogy “csak” össze kell csiszolódnotok. A kritizálással szerintem nagyon kell vigyázni, nincs ember, aki szívesen venné a kéretlen (esetleg éles, nyers) véleményt. De ha felismerted a problémát, akkor a megoldás fele vezető legnagyobb lépést már meg is tetted :-))) Sok sikert!
Akkor kezdhetnéd talán azzal, hogy nem kritizálsz annyit és nem türelmetlenkedsz. Mert így nem csoda ám, ha nem érzi eléggé, hogy szereted! Hdd el, a dolgok nem csak úgy jók, ahogy te gondolod. Nem kell görcsölni, csak “normálisan” viselkedni és akkor meglesz az eredmény. Ennyi idősen már nagyon cinkes ám a gyermekkori tapasztalatokra, szocializációra kenni…Át kell értékelni egy-két dolgot.
Na, mindegy, nem papolok, Te dolgod, és drukkolok nagyon, fog ám az menni, csak megértés akkor, és nem később! Szép délutánt neked!!
Köszi, tudom, hogy néha elég cinkes vagyok… 🙂
…De azért a családi háttér meghatározóságában, pláne a párkapcsolatokban, nagyon is hiszek.
Itt a lehetőség, hogy mindketten kicsit másképp csináljátok, mint ahogy otthon volt. Megéri! Másképp működtök?Tézis, antitézis, szintézis! Ti magatok is jobban lesztek, a másik is, és Ti együtt is. Szorítok nagyon, hajrá!
Az összecsiszolódás nem mindig könnyű. De megéri mindent beleadni, ami rajtad múlik!
Aladár Te nem vagy cinkes, én így nem azonosítanék…
Teljesen egyetértek abban veled, hogy meghatározó a családi háttér. De Te nem vagy a szüleid, és Kistündér sem: ez az alap. Ez egy másik történet, másoknak,másként, máskor kell megélni. Semmi más nem kell, csak egy kis önismeret, szándék a kapcsolat fenntartására, és tettek. És nincs azonosítás!!
Jobb lett volna, ha nem akkora bizonytalansággal, és tévhitekkel indulsz neki ennek az egésznek, mint ahogy indultál, de mindig mindent ki lehet javítani (szerintem). Értelmes, kedves, felnőtt ember vagy, meg tudod oldani egy kis odafigyeléssel. Én bízom benned és drukkolok, mert megéri, ahogy szempilla is írta!!
Hajrá Ali, drukkolok. Emlékszel még mennyit csatáztam Kandúrral? Jelentem jól vagyunk. 🙂 Sok napsütést és minden jól lesz. 🙂
Úgy látom beindult a gépezet! 🙂
Most az a szakasz van, amikor a nő át akar formálni!
A kérdés továbbra is az, hogy a kutya alkalmas-e arra, hogy szalonna legyen belőle!
🙂
Ne ijesztgess, Pasikin! 🙂
Amúgy ezzel alapból nincsen gond. Tudom a hibáimat, és ha az átalakítás csak annyiból áll, hogy ezeken javítok, akkor már megérte. Mindenesetre új az élmény…
Nem ijesztgetés 🙂
Ez a mi sorsunk 🙂
Igen, válaszolj te lécci:) Kicsit fáradt voltam tegnap este:)))