Májusi beszámoló

2009 május 24. | Szerző: mezgaaladar |

Nagyon régen írtam már, de nehogy már elteljen egy hónap blogolás nélkül! Az előző bejegyzés óta aktuális maradt természetesen a legfontosabb, a LÁV-tényező Kistündérrel. Imádjuk egymást! Sajnos aktuális még a sok munka is. Nagyfőnökömvezérigazgatónkcégtulajunk úgy látszik, most eszmél a válság hatása alól, és visszatér szokásos delegálási módszeréhez, miszerint egy ötszavas emailben (semmi kérés, “lécci”, ááá…) háromhetes munkát ad ki az amúgy is meglévők mellé. Természetesen doktori disszertáció minőségben kell neki minden, ráadásul a végén nem is nagyon köszöni meg. Mindegy, ő kenyéradó gazdánk, nagy felelősség, nagy feszkók nála is, úgyhogy nem morgok. Amúgy meg igazából korrekt és elismert szakember.

Egyetemi tanítás, osztálytali, legénybúcsú és esküvő (ez utóbbi kettő M barátomé) is rendben lezajlottak. Mindig, amikor látom, hogy mekkora feszkó és meló egy esküvő megszervezése, és igazából az ifjú pár sem felszabadult közben, hanem végig idegeskedik, hogy a rokonoknak minden jó legyen (haverok alapból elbuliznak magukban), akkor megfogadom, hogy ha meg is házasodom valaha, biztos, hogy nem rendeznék ilyen nagyszabású eseményt. Biztos vagyok benne, hogy az esküvő-ipart nagy részében a rokonoknak / szokásoknak való megfelelés kényszere működteti. Én ezt viszont nem szeretném! Szerencsére ezt a hozzáállást Kistündér is osztja. Sőt, szerinte elég egy eljegyzés is, házasodni lehet majd akár jóval később is. Szimpatikus hozzáállás – ezért pluszban imádom! 🙂

És a hónap híre, hogy végre vége a lakásvásárlás miatti többhónapos feszkónak. Sikeresen továbbpasszoltam az új lakásomat egy új vevőnek, még mielőtt aláírtam volna a végszerződést. És még anyagilag is jól jártam 🙂 Igazából sajnálom, hiszen én már kb. hat-hét éve tudom, hogy valami nagyon jó fog épülni azon a helyen, így nagy örömmel vágtam bele még 2007 végén. Igen ám, de most válság van, és nagyon ki lettem volna centizve / le lettem volna nullázódva a hitelfelvétellel, ami elkedvtelenített. Így – bár lemondva régi álmomról – kerestem gyorsan valakit, aki beszáll a helyemre. Most nagy nyugi van ezen a téren, semmi határidő nem köt minket, de azért már nagy örömmel böngészgetjük (főleg én) a lakásokat. Aztán majd eccercsak…