Június

2009 június 17. | Szerző: mezgaaladar |

Hú, durva, hogy eljutottam a havi 1-2 bejegyzésig… Igazából írás-csömöröm van. Nem (csak) blogírás, hanem általában. Egész nap írok, (részben) ezt tanultam, ezt dolgozom, ezt tudom, ehhez értek. De most nagyon ráuntam.

Na, de nem panaszkodom! Minden szép és jó, nyár van, de nem elviselhetetlen meleg, szívemben szerelem, teli nagy tervekkel, blabla.

Lakást nézek éppen, de eléggé ímmel-ámmal egyelőre. Költöznék is, meg nem is. Ugyebár nemrég zárult sikeresen egy feszkós lakásügylet, amibe főleg befektetési céllal vágtam bele anno, de a válság miatt menekülőre fogtam inkább. Mondjuk így is jól jártam… Most meg nincs igazi kényszer, illetve annyi (és ez azért elég jelentős, bevallom), hogy Kistündér pár hónapja bejelentette, hogy ő itt nem bír ki még egy telet, olyan hideg/rideg a lakás. Én ugyebár elvagyok, de hát szőrösebb is a testem (szerencsére :). Szóval, hetek óta böngészem a kínálatot, mászkálok potenciális környékeken, és egész fílinges a dolog. De ha a tényleges költözködésre gondolok, és arra, hogy meg kell szokni egy vadi új környéket, ráadásul a mostaninál központibb, mindenhez közel lévő (és ez fontos!) lakást bajosan találnék. Úgyhogy egyelőre csak nézelődök, lesem, hogy a már messziről ismerős lakáshirdetésekben hogy megy lejjebb az ár, és egy szuperjó vételről álmodozom. Elég sok paraméternek kell megfelelnie a lakásnak, ami szűkíti a lehetőségeket. Ahogy időm jobban engedi, el is megyünk majd megnézni párat, hogy így is kapjunk motivációt. Interneten szörfölve nem jutok előbbre, ejnye! 

Munkahelyen rám bíznak egy új területet, egy most induló projektet. Nem akartam rá nemet mondani (pedig valószínűleg megtehettem volna), mert bár nem szeretem a kihívásokat, de érzem, hogy jót fog tenni a változatosság. Csak bírjam, és feleljek meg az elvárásoknak!

D ex-kollégámmal megint megyünk VOLT-fesztiválra két hét múlva, soproni kvártély ugyebár biztosítva van általa. Szerintem két-három napig fogom bírni, már nem nekem, megállapodott férfinek való a fesztiválosdi 🙂 (És itt ne gondoljatok nagy vadulásra, egyszerűen manapság két-három sör után mennék inkább aludni 🙂 Ennek ellenére Kistündérrel megyünk Hegyalja-fesztiválra is, de inkább a tokaji hangulat miatt, és pár koncert erejéig. Kistündér nagyon be van sózva, eszem a zúzáját 🙂 Ezeken kívül, augusztusban még megyünk valamerre messzebbre, de még nincs konkrét útirány, és ősszel is megcélzunk egy európai nagyvárost, köszönhetően egyik bankunk hitelkártya-akciójának, ami mellé ingyen repjegy jár.

Holnap veszünk Kistündérnek egy új bringát. Én intézem, és én is fogok hazatekerni vele munka után a város másik végéből. Hétvégén pedig irány a városi bringások “hot spot”-jai, úgy mint Kopaszi-gát és Rómaipart. Csak legyen jó idő!

Baráti társaság sajnos egyre jobban lazul, de igazából nem renget meg a dolog, annyira jól érezzük magunkat kettesben. Lesznek közös hétvégék, egy mindjárt jövő héten, ahol azért behozzuk az elmaradt találkozásokat. Amúgy két legjobb barátném egyszerre kattant be az elmúlt hetekben. Lányokkal még nem vesztem össze, de most mintha direkt feszítették volna a húrt, ami így nagy odamondásokban, sértésekben kumulálódott (a kiberkorszaknak megfelelően emailen keresztül) – szerencsére az ő részükről, így nincs miért szégyenkeznem. És nem is félek attól, hogy tartós lenne a harag; szerintem ez csak lányok között elképzelhető (nem bántásiból mondom ám!).

Ja, és a héten voltam egyórás beszélgetős tévéműsorban, csekkoljatok a neten, biztos fent van! 🙂

Csak jelzem tehát, hogy itt vagyok, olvasgatok minden eddig is szemmel tartott blogot. de sajnos nem tudom ígérni, hogy gyakrabban jelentkezem; viszont így biztos nagy szenzáció lesz minden egyes bejegyzésem – gondolnám, ha nagyképű lennék… 🙂

Mindenkinek további jó nyarat!