Krakkó

2009 augusztus 3. | Szerző: mezgaaladar |

Kistündérrel Krakkóban voltunk múlt héten. Természetesen kipipáltuk a két közeli “kötelező” látnivalót, Auschwitz-Birkenaut és a wieliczkai sóbányát is. Ezeket egy nap alatt is meg lehet nézni. Helyben is lehet fuvart fogni, a szállodánk előtt minket is leszólított egy öregúr. Viszont én szeretek úgy utazni, hogy minden előre le van rendezve, lehetőleg ki is van fizetve, és ott csak élvezni kell a kalandokat, nem kell szervezkedni. Így is tettünk. Lehet, hogy így drágább, de én így vagyok nyugodt.

A koncentrációs táborok nagyon nyomasztóak voltak természetesen. Számomra annyira elképzelhetetlen, hogy emberek így gyűlöljék egymást, hogy szerencsére hangulatilag kellő távolságot tudtam tartani a kiállításban bemutatottaktól. Mindenesetre nagyon megrázó élmény, amit most nem is tudok szavakba önteni… (Lent a 4. kép onnan származik, magukban az épületekben nem lehet fényképezni.)

Ezután a sóbánya maga volt a felszabadulás, pedig sokszáz méterrel a föld alatt bolyongtunk, ahol ugyancsak sok emlék van az egykori bányászok keserű (sós 🙂 életéről. Vannak termek, folyosók, ahol minden sóból van kivájva, faragva (ld. lent az 5. képet), illetve rengeteg a szobor illusztrációként, illetve vallási / mondabéli motívumként. A 14 fokos hőmérséklet kifejezetten kellemes volt a fenti kánikulához képest. Azon jót derültünk, hogy a bánya védőszentjét Kistündérről “nevezték el”, így tudtunk venni a rokonságnak az ő nevével díszített szuvenyíreket.

Krakkó nagy versenyben van Prágával turisztikai téren, és van is hasonlóság a két város között. A mérleg viszont – legalábbis részünkről – Prága felé billen egyértelműen, mondjuk a cseh főváros előnyben van közigazgatási helyzete és központibb elhelyezkedése miatt.

Ha nagyon akarnánk, Krakkó fő nevezetességeit akár egy nap alatt bejárhatnánk. Persze érdemes kényelmesebben, két-három napot rászánni. Nekünk a nettó bő másfél nap pont kényelmes volt. Íme pár kép, kedvcsinálónak:      

 

A város – még turistaként (tehát belépők, étterem, hajókázás, stb. tekintetében) is – olcsó. A zsurek nevű leves nagyon finom, imádom a savanykás leveseket. Rengeteg a programokat udvariasan ajánló fiatal, szépek a belvárosi épületek, hajléktalant / kéregetőt pedig csak elvétve látni. Ráadásul, még a hegyi falvakból nagy kosarával Krakkóba utazó, az utcán szépen faragott, “híres” sajtokat áruló idős nénivel is szót értettünk angolul 🙂   

Összességében tehát Krakkó (főleg, ha az elején említett két kiegészítő, de kihagyhatatlan nevezetességet is megnézzük) ideális választás egy hosszú hétvégéhez, ráadásul 6-7 óra az út, nagyon szép tájakon keresztül.