Sírás lesz a vége…

2009 február 18. | Szerző: mezgaaladar |

Űzött vagyok, és érzem, hogy nem lesz jó vége. Csak azt nem tudom még, hogy minek. Sok mindenben helyt kell most állnom, sok mindenkinek meg kell felelnem, de érzem, hogy lehetetlenség, hogy minden jól sikerüljön. Rossz vége lesz…

A munkahelyemen kapaszkodnom kell a székembe. D március végéig még van, utána én veszem át az összes munkáját. Emellett az én eddigi feladataim a válság ellenére is csak alig csökkennek. Közvetlen főnököm hétfőn a Vezért akarja meggyőzni, hogy elég a leépítésből, innen már a mindennapi működés rovására menne bárki elküldése. Ehhez kell nekem is, mint mindenkinek a hozzám tartozó területről meggyőző anyagot leadni, és drukkolni, hogy megmaradjon a munkám…

…Aminek elvesztése azért is lenne különösen fájó, mert tavasszal bőven nyolcszámjegyű hitelt kell felvennem. A legjobbkor… Az új lakást még a válság előtt lefoglalóztam, és semmiképpen nem szeretném, ha ezt elbuknám. Tehát, nem léphetek vissza, Kistündér bármennyire is próbál erről meggyőzni. A ház rendben készül, jó lesz-szép lesz, és igazából szívesen fogok odaköltözni. De most már valahogy mégis visszakoznék, ha lehetne.

Az új lakás megvásárlása azt jelenti, hogy a mostanit el kell adnom a következő hónapokban. D – aki ugyancsak oda költözik – már meg is hirdette a sajátját, de nem is jelentkeznek rá. Nehéz lesz ez is, érzem, és persze sok macera.

Elkezdődött közben a tanítás is. Az órám egyre népszerűbb, idén már 37-en vették fel, pedig nem kötelező. Szeretem csinálni, de kb. ingyen dolgozom. A diákok viszont lelkesek. A tavalyi évfolyamból szakdolgozóm is van, én vagyok a külső konzulense. Egy másik szakdogát meg bírálnom kellett nemrég. Sikerélmény tehát van benne, de sok energiámat elveszi. És ma is torokfájásig erőltettem a hangomat. (Ja, és a munkahelyemen sem nézik szerintem jó szemmel, hogy ezzel is foglalkozom.)    

Jöjjön az egészség topic: Baj van a jobb fülemmel. Hétfőn voltam hallásvizsgálaton, és 1000 Hz felett nem az igazi. A doktornő hallóideg-rendellenességet gyanít, pedig nem ért sem nagy zajhatás, se megfázva nem voltam (ezeket kérdezte; a napi fülhallgatós zenehallgatás nem érdekelte…). Kaptam háromféle vitamint és egy pirulát + háziorvos által felírt orr- és fülcseppet is használom még. Nagyon remélem, hogy elmúlik a gyakori tompa hallás, nem szeretnék így maradni; félek is igazából…

Lássuk a magánéleti kihívásokat! Kistündérrel elég hullámzó a viszonyunk. Nagyrészt hatalmas láv, viszonylag gyakori mélypontokkal. Nem vagyok ehhez szokva. Őelőtte életemben egyszer emeltem fel a hangom egy barátnőmre, de alapból nagyon kerülöm a konfliktusokat. Az meg, hogy egy lány miattam sírjon, teljesen szokatlan, és nem is tudok vele mit kezdeni. Pedig mostanában többször előfordult… Mindketten akarjuk, hogy jó legyen, és lehet, hogy a nagy görcsölés miatt vannak a feszkók. Na meg a rohadt hosszú tél, amikor nem lehet normális programokat szervezni, és az embert nyomasztja a lakásba zártság. Amúgy Kistündérnek “kerek számú” szülinapja is most lesz, meg az egyéves évfordulónk (ja, meg nőnap), úgyhogy napok óta rohangálok az előbbi bejegyzésben írt borostyángyűrű után, és úgy néz ki, végre találtam is. Meg még egy másik jó ajándékötletem is van, majd elmondom…

Mindeközben úgy érzem, hogy elhanyagolom a családomat és a barátaimat. Gergő uncsiöcsi most volt féléves, és szuperaranyos. Nagyszüleim műtétről műtétre “rohangálnak”, tesóm nem boldog a párjával, és a szüleim is bármikor lerobbanhatnak, mert nagyon sokat vállalnak… Barátokkal pedig örülök, ha kéthetente találkozom. Amióta Kistündérrel lakom, egyszerűen limitálva vannak a lehetőségeim ilyen téren, ami frusztrál. Mindenesetre szombaton síelni készülünk a Mátrába. Az én lábamon kb. 15 éve volt utoljára síléc, Kistündérén pedig még soha. De jó lesz biztosan!

Na, szóval ezek vannak. Minden oldalról érzem a nyomást, az elvárásokat. Súlyozni pedig nem tudok, soha nem is tudtam (mindenesetre úgy érzem, mostanra én magam kerültem az utolsó helyre…). Egyszerűen meg akarok felelni mindenkinek. Ez pedig tökéletes táptalaja az állandó feszkónak és gyakori kétségeknek.

Hááát, csak ügyesen, Aladár…!