Írországi képek – később jön beszámoló is!

2009 október 17. | Szerző: mezgaaladar

 

A dolgok állása

2009 október 2. | Szerző: mezgaaladar

Direkt nem “Októberi beszámoló” címet adtam; én magam is cikinek érezném… 🙂

Na szóval, ahogy az előző bejegyzésben is említettem, nagyon rákkenroll most az életünk, van sok történés, amiket most próbálok viszonylag röviden összefoglalni:

– Két hete voltunk Horvátországban (ld. képek). Nem, nem, még véletlenül sem tengerparti heverészésen (ld. képek)! Szerencsére Kistündér sem rajongana az ötletért, nekem pedig alapból hideg futkos a hátamon, ha belegondolok, hogy tengerparton nyaraljak. Oké, régen volt rá példa haverokkal, meg egyszer szülőkkel is, de igazából nem vonz a fürdés + napozás kombó. Ehelyett három nemzeti parkban (Paklenica, Krka, Plitvice) kirándultunk (ld. képek), és szuperszép volt minden (ld. képek). Szervezett út volt; nem gondoltam, hogy valaha még részt veszek ilyenen, de találtunk egy jó társaságot, így az ég világon semmit nem kellett tennünk, csak gyönyörködni a látnivalókban.

– Jövő héten Írországba megyünk. Dublinban alszunk majd négyet, és onnan ruccanunk ki terv szerint egy napot északra, egyet meg a környékre, a többi időt pedig a városra tartogatjuk majd. A legjobban a fényképezést várom! Lelkes hobbifotós vagyok (ld. képek :). Nem a minőségre törekszem, hanem a kompozíciókra fordítok nagy hangsúlyt. Szerencsére a világ legtürelmesebb Kistündére mellett nyugodtan kattintgathatok ötpercenként 🙂

– Talán a legnagyobb hír, hogy múlt héten eladtam a lakásomat. Jövő héten szerződünk. Alku nélkül, kp-s vevőnek, tehát a lehető legjobb szitu, ami egy eladóval történhet. Két hónapig hirdettem mindösszesen, hetente 2-3 ember mindig megnézte, és igazából élveztem mutogatni a kérót – közben persze drukkoltam a szomszédság miatt… Most másfél hónapunk lenne találni egy új lakást, de szerintem jövőre halasztjuk inkább a vételt, addig albérletbe megyünk. (Persze, ha beleszeretünk egy lakásba, megvesszük, de nem sok időnk van nézelődni.) Közben fialtatom a pénzt, illetve jövőre csökken az illeték, így százezreket spórolunk meg, még úgy is, ha a bérleti díjat belekalkulálom. Ja, és mi is kp-s vevőként fogunk majd nézelődni, úgyhogy, biztos jó alkupozíciónk lesz majd, juhéjjj!

– Munkahelyen rettentő sűrű hetek-hónapok vannak. Minden munka most jön össze, hétvégente is dolgozgatok itthon, ami annyira nem szimpi… De igazából jó hírek jönnek a cégről, a vezetők optimisták, úgyhogy ez a lényeg.

– Tegnap volt munkahelyi bowling-bajnokság, és 18 csapatból másodikok lettünk. Csapatunkban volt a főnököm is, aki korábban versenyszerűen játszott, de mégis én gurítottam a legjobb kört, szerintem az egész mezőnyből (187 – 5 strike egy körben az elődöntőben!), pedig életemben kb. tizedszer játszottam. Rettentően élveztük, és a szervező marketinges kolléganőknek jeleztem is, hogy felőlem havonta lehetne egy ilyen bajnokság 🙂   

– M barátoméknál jön a gyerek :), míg S-ék 7 év után szakítottak 🙁

– Kistündérrel dúl a láv, de ezt külön már kár is említeni. Ha nem így lenne, sűrűbben írnék 🙂 Már többször kifejtettem a véleményemet, hogy szoros fordított korrelációt sejtek a blogbejegyzések száma és a boldogságfaktor között. Úgyhogy ne harizzatok, ha csak ritkán mutatkozom, mert hiszen ez azt jelenti, hogy minden szép és jó. (Meg persze azt, hogy sok más dolgom van… 🙂 Azért olvaslak Benneteket, nem tűnök ám el!

És csak hogy fokozzam az izgalmakat, elárulom, hogy van még két nagy történés, amikről most nem írok többet. Az egyik még korai, a másik már a múlt, de talán megismételhetetlen… Bocs! 🙂

Legyetek jók, további szép őszt nekünk!   

Horvát képek – aztán majd írok is ám!

2009 szeptember 30. | Szerző: mezgaaladar

Rengeteg a történés velünk, minden téren, de nincs időm írni róluk… Pótolom, ígérem, de addig is íme pár kép a két héttel ezelőtti horvát nemzeti parkos túránkról: 

A tolerancia határán

2009 szeptember 2. | Szerző: mezgaaladar

Hihetetlennek tűnik, de csupán az a momentum, hogy elkezdtem árulni a lakásomat, olyan változásokat indított el bennem – na jó, csak a szívem legeslegmélyén, de észrevehetően -, hogy valamelyest megértést mutatok szélsőséges, Jobbikra szavazó honfitársaim iránt. Elmesélem:

Belvárosban, nagyon jó, központi helyen lakom. Fiatalság, nyüzsgés, trendiség, épülő-szépülő mindenféleség. A ház gangos, a lakás belső udvarra néz. Télen vettük meg anno, nagyon nyugisnak tűnt minden. Aztán eljött a tavasz, és előmerészkedtek a lakók is, akik között sok a roma család. Sosem zavart, peace & love, toleráns vagyok. Még azt sem éreztem soha nyomasztónak, hogy bőrszínemmel lassan már inkább a kisebbséghez tartozom. A lakók ugyanis gyorsan cserélődnek, öregek halnak meg, és a lakásokba nagyrészt romák költöznek. A környéken a lakások viszonylag drágák, legalább is a többi belvárosi kerülettel összehasonlítva. Én viszont azt látom, hogy ahányszor jövök haza a munkából, megy a terefere a gangra és udvarra kirakott kanapékon. Haverok vakarják a hasukat neccatlétában, az asszonyok egymásnak átüvöltve “beszélik” meg a napi eseményeket, a népes gyerekhad pedig magából kikelve, önfeledten hancúrozik, illetve felváltva visong és bömböl. Tehát nyilván minden aktív korú éjszaka dolgozik, ráadásul nagyon jól fizető állásokban – vontam le a píszí következtetést…

Azt is megfigyeltem, hogy van egy 150 kilós, öblös hangú, nagyothalló öregasszony, aki mintha mindenkinek a mamája lenne; egyfolytában ordenárén káromkodik, üvöltözik, és bömbölteti a tévéjét. Ilyenkor, nyári estéken, mikor a lakásokban melegebb van, mint a szabadban, meghitten összejön az egész pereputty és a gyanús külsejű haverok a mama lakása előtti folyosórészen, ahol zenét hallgatnak, vacsoráznak, veszekszenek / verekszenek, és persze mindezt konstans hangzavar közepette, a visszhangzó udvarban, kb. fél 12-ig. Hétvégente is a folyosón élik az életüket, a közös gangot lakásuk részének tekintve. Ha párszor kiszóltam nekik, annak se volt hosszútávú hatása, ráadásul előfordult már, hogy pórul járt az a lakó, aki jelezte nekik nemtetszését. (A szomszédhoz pl. kétszer betörtek tavaly egy hónapon belül, “gyanús” körülmények között – amit meg is énekeltem a blogban anno -, illetve a macskáján vezették le a feszültségüket.)

Mondom – és ez tényleg így van –, végtelenül toleráns és türelmes ember vagyok. Viszont látom, hogy Kistündért mindez nagyon zavarja, sőt, félelemmel tölti el. (Nagy vitáink vannak, amikor én ki akarok szólni a lármázóknak, ő viszont fél a “bosszújuktól”.) És mostanra én is azt érzem, hogy %?!*”!!&#@! Bakker, ennél többet érdemlünk, nem vagyok hajlandó tovább ilyen házban lakni! Alapból is fontolgattuk már a költözést, de a nyári közösségi élet hatalmas löketet adott ehhez.

Összegezve tehát:

Kénytelen vagyok én eladni az amúgy szuperjól felújított, nagyon jó helyen lévő, szeretett lakásomat, mert egy kisebbség (itt most valóban a számbeliségükre utalok) megkeseríti az életünket. És akkor itt jutott eszembe a bevezetőben említett, maximálisan ellenszenves csoportosulás, hogy bizony, ha egy masírozásukkor erre kanyarodtak volna az elmúlt évben, akkor most lehet, hogy csendesebb lenne a ház…? Naiv, és kicsit szégyellnivaló a kérdés, de nem tehetek róla, nagy mérgemben előjött.

Pláne olyankor dühöngök, ha éppen – mint az egy órája is történt – olyankor jön egy potenciális vevő megnézni a lakásomat, amikor a szimpatikus nylonotthonkás, hajcsavarós ill. susogós, neccatlétás, fukszos szomszédaim éppen egymással üvöltöznek, sivalkodnak, ordítva káromkodnak. És még az amúgy jófej szomszédom (ugyancsak 150 kilós, de ő bajszos jómunkásember) is pont akkor csoszog ki a gangra levegőzni egy szál XXL-es fecskében (!), borvirágos orral, mikor elbúcsúzom a lakással látszólag (legalább is addig a pillanatig) nagyon szimpatizáló érdeklődőtől. És ez az eset nem volt egyedi az elmúlt hetekben.

Ehhh…  

Hááát, ja… :)

2009 augusztus 24. | Szerző: mezgaaladar

 

Krakkó

2009 augusztus 3. | Szerző: mezgaaladar

Kistündérrel Krakkóban voltunk múlt héten. Természetesen kipipáltuk a két közeli “kötelező” látnivalót, Auschwitz-Birkenaut és a wieliczkai sóbányát is. Ezeket egy nap alatt is meg lehet nézni. Helyben is lehet fuvart fogni, a szállodánk előtt minket is leszólított egy öregúr. Viszont én szeretek úgy utazni, hogy minden előre le van rendezve, lehetőleg ki is van fizetve, és ott csak élvezni kell a kalandokat, nem kell szervezkedni. Így is tettünk. Lehet, hogy így drágább, de én így vagyok nyugodt.

A koncentrációs táborok nagyon nyomasztóak voltak természetesen. Számomra annyira elképzelhetetlen, hogy emberek így gyűlöljék egymást, hogy szerencsére hangulatilag kellő távolságot tudtam tartani a kiállításban bemutatottaktól. Mindenesetre nagyon megrázó élmény, amit most nem is tudok szavakba önteni… (Lent a 4. kép onnan származik, magukban az épületekben nem lehet fényképezni.)

Ezután a sóbánya maga volt a felszabadulás, pedig sokszáz méterrel a föld alatt bolyongtunk, ahol ugyancsak sok emlék van az egykori bányászok keserű (sós 🙂 életéről. Vannak termek, folyosók, ahol minden sóból van kivájva, faragva (ld. lent az 5. képet), illetve rengeteg a szobor illusztrációként, illetve vallási / mondabéli motívumként. A 14 fokos hőmérséklet kifejezetten kellemes volt a fenti kánikulához képest. Azon jót derültünk, hogy a bánya védőszentjét Kistündérről “nevezték el”, így tudtunk venni a rokonságnak az ő nevével díszített szuvenyíreket.

Krakkó nagy versenyben van Prágával turisztikai téren, és van is hasonlóság a két város között. A mérleg viszont – legalábbis részünkről – Prága felé billen egyértelműen, mondjuk a cseh főváros előnyben van közigazgatási helyzete és központibb elhelyezkedése miatt.

Ha nagyon akarnánk, Krakkó fő nevezetességeit akár egy nap alatt bejárhatnánk. Persze érdemes kényelmesebben, két-három napot rászánni. Nekünk a nettó bő másfél nap pont kényelmes volt. Íme pár kép, kedvcsinálónak:      

 

A város – még turistaként (tehát belépők, étterem, hajókázás, stb. tekintetében) is – olcsó. A zsurek nevű leves nagyon finom, imádom a savanykás leveseket. Rengeteg a programokat udvariasan ajánló fiatal, szépek a belvárosi épületek, hajléktalant / kéregetőt pedig csak elvétve látni. Ráadásul, még a hegyi falvakból nagy kosarával Krakkóba utazó, az utcán szépen faragott, “híres” sajtokat áruló idős nénivel is szót értettünk angolul 🙂   

Összességében tehát Krakkó (főleg, ha az elején említett két kiegészítő, de kihagyhatatlan nevezetességet is megnézzük) ideális választás egy hosszú hétvégéhez, ráadásul 6-7 óra az út, nagyon szép tájakon keresztül.

Van-is-nincs-is díj :)

2009 augusztus 3. | Szerző: mezgaaladar

Na, ezt jól megjártam! Kedves Kardfogú Nyuszitól kb. két hete kaptam egy díjat, amit most tennék ki az oldalamra annak rendje és módja szerint, de látom, hogy azóta mindenki Nyuszija új blogot nyitott, a réginek meg nyoma sincs… 🙂 Mindegy igazából, valami olyasmi díj volt, hogy én vagyok a legjobb fej a nlc blogon – vagy hasonló… 🙂 Ezennel pedig továbbítom mindenkinek, aki még nem kapta meg!

Családom

2009 július 9. | Szerző: mezgaaladar

Ha van kedvetek, ismerkedjetek meg jobban velem és a családommal itt és itt! 

🙂

Június

2009 június 17. | Szerző: mezgaaladar

Hú, durva, hogy eljutottam a havi 1-2 bejegyzésig… Igazából írás-csömöröm van. Nem (csak) blogírás, hanem általában. Egész nap írok, (részben) ezt tanultam, ezt dolgozom, ezt tudom, ehhez értek. De most nagyon ráuntam.

Na, de nem panaszkodom! Minden szép és jó, nyár van, de nem elviselhetetlen meleg, szívemben szerelem, teli nagy tervekkel, blabla.

Lakást nézek éppen, de eléggé ímmel-ámmal egyelőre. Költöznék is, meg nem is. Ugyebár nemrég zárult sikeresen egy feszkós lakásügylet, amibe főleg befektetési céllal vágtam bele anno, de a válság miatt menekülőre fogtam inkább. Mondjuk így is jól jártam… Most meg nincs igazi kényszer, illetve annyi (és ez azért elég jelentős, bevallom), hogy Kistündér pár hónapja bejelentette, hogy ő itt nem bír ki még egy telet, olyan hideg/rideg a lakás. Én ugyebár elvagyok, de hát szőrösebb is a testem (szerencsére :). Szóval, hetek óta böngészem a kínálatot, mászkálok potenciális környékeken, és egész fílinges a dolog. De ha a tényleges költözködésre gondolok, és arra, hogy meg kell szokni egy vadi új környéket, ráadásul a mostaninál központibb, mindenhez közel lévő (és ez fontos!) lakást bajosan találnék. Úgyhogy egyelőre csak nézelődök, lesem, hogy a már messziről ismerős lakáshirdetésekben hogy megy lejjebb az ár, és egy szuperjó vételről álmodozom. Elég sok paraméternek kell megfelelnie a lakásnak, ami szűkíti a lehetőségeket. Ahogy időm jobban engedi, el is megyünk majd megnézni párat, hogy így is kapjunk motivációt. Interneten szörfölve nem jutok előbbre, ejnye! 

Munkahelyen rám bíznak egy új területet, egy most induló projektet. Nem akartam rá nemet mondani (pedig valószínűleg megtehettem volna), mert bár nem szeretem a kihívásokat, de érzem, hogy jót fog tenni a változatosság. Csak bírjam, és feleljek meg az elvárásoknak!

D ex-kollégámmal megint megyünk VOLT-fesztiválra két hét múlva, soproni kvártély ugyebár biztosítva van általa. Szerintem két-három napig fogom bírni, már nem nekem, megállapodott férfinek való a fesztiválosdi 🙂 (És itt ne gondoljatok nagy vadulásra, egyszerűen manapság két-három sör után mennék inkább aludni 🙂 Ennek ellenére Kistündérrel megyünk Hegyalja-fesztiválra is, de inkább a tokaji hangulat miatt, és pár koncert erejéig. Kistündér nagyon be van sózva, eszem a zúzáját 🙂 Ezeken kívül, augusztusban még megyünk valamerre messzebbre, de még nincs konkrét útirány, és ősszel is megcélzunk egy európai nagyvárost, köszönhetően egyik bankunk hitelkártya-akciójának, ami mellé ingyen repjegy jár.

Holnap veszünk Kistündérnek egy új bringát. Én intézem, és én is fogok hazatekerni vele munka után a város másik végéből. Hétvégén pedig irány a városi bringások “hot spot”-jai, úgy mint Kopaszi-gát és Rómaipart. Csak legyen jó idő!

Baráti társaság sajnos egyre jobban lazul, de igazából nem renget meg a dolog, annyira jól érezzük magunkat kettesben. Lesznek közös hétvégék, egy mindjárt jövő héten, ahol azért behozzuk az elmaradt találkozásokat. Amúgy két legjobb barátném egyszerre kattant be az elmúlt hetekben. Lányokkal még nem vesztem össze, de most mintha direkt feszítették volna a húrt, ami így nagy odamondásokban, sértésekben kumulálódott (a kiberkorszaknak megfelelően emailen keresztül) – szerencsére az ő részükről, így nincs miért szégyenkeznem. És nem is félek attól, hogy tartós lenne a harag; szerintem ez csak lányok között elképzelhető (nem bántásiból mondom ám!).

Ja, és a héten voltam egyórás beszélgetős tévéműsorban, csekkoljatok a neten, biztos fent van! 🙂

Csak jelzem tehát, hogy itt vagyok, olvasgatok minden eddig is szemmel tartott blogot. de sajnos nem tudom ígérni, hogy gyakrabban jelentkezem; viszont így biztos nagy szenzáció lesz minden egyes bejegyzésem – gondolnám, ha nagyképű lennék… 🙂

Mindenkinek további jó nyarat!

Zenés vágta

2009 május 24. | Szerző: mezgaaladar

Ahogy ígértem, megcsinálom a zenés bejegyzést, amire a felkérést Nyuszitól és Jácinttól kaptam (köszi érte!). Lényeg, hogy egy zenekar szövegeivel kell válaszolni a megadott kérdésekre. 

Nehéz volt a döntés, és a szövegválogatás is. Annál is inkább, mert kedvenc magyar zenekaromat a Vágtázó Halottkémeket (VHK) választottam (ne a név alapján ítéljetek; tudjuk be fiatalkori bohóságuknak, hiszen a zenekart gimnazisták alapították még a hetvenes években! :), ahol egyrészt igen elvont, magasröptű szövegek vannak, másrészt pedig engem alapból nem nagyon érdekelnek a dalszövegek (pár kivételtől eltekintve), hanem szinte mindig csak a zenére figyelek. De azért sikerült, nagy nehezen, íme:

(A végén pedig két saját készítésű kép az április végi fergeteges koncertjükről. A kultikus zenekar kb. 7-8 éve oszlott fel negyedszázados működés után, azóta ez az első “újra összeállós” koncertjük, amit remélem, még több is követ!)

Férfi vagy nő?

 

„Ember vagy, vagy nem?!”

 

Írj magadról!

 

„egyetlenegy
egyetlen cél!
egyetlen év!
és ott leszek!
egy másodperc!
és indulok!
nem várok tovább!
nem! nem merek!
nem! nem merek!”

 

Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?

 

„visszatérek egy korhadó vázba
talán fű vagy fa lettem
itt élek immár némán
ha itt lennél te is tudnád
fölül emberi hullát ver a szél
a zörgő test néha beszél
egy földindító szerelemről
az egek végzetéről
hát tombolj tombolj gyere tombolj szélvész”

 

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?

 

„állj! és itt maradsz!

idd a sugaramat!

most megmondom

mit akarok!

szedd most össze magad

jön a zuhatag

hej, vadíts, láng!

érezd hatalmát!

állj most ide elém

és figyelj rám

az az igazság

én is imádlak

ha egyszer megtudod

jobb, ha kapaszkodsz

égi hatalom

felkap s feloldoz

hej, gyere elém

gyere ide elém

most hajolj fölém

szemed szemembe néz

most eljött a perc

most már csókoljál

ölelj át

sodorjál

hej, vadíts láng!

hej!

egy kicsit élvezd

mámoros közelem

egy kicsit próbáld

beljebb, közelebb

hisz itt vagyok

mint egy kívánság

mindenem

egy kívánság

ami rád vár

és rád néz

remeg, vár

és forró már

hej, csillagok!

hej, megvakulok!

őrült örömben

égi lángra kapok

kapaszkodj, hej!

sivalkodj!

gyere, emelkedj!

hány év óta vár

ez a kívánság!”

 

Most hol lennél szívesen?

 

„Az egész Földet átjárom kívül-belül!”

 

Mit gondolsz a szeretetről?

 

„süt
a verőfény
egy fürdőző fény
egy emberi fény
itt szólít téged
teremjenek
tündöklő fényű
emberek
a mindenség
előlép
innen ég
onnan ég
onnan világít szét
oda áramlik szét
ó adjad még
ó adjál fényt

hopp dobd csak ide hej!
vakítson fénye örömbe röpítsen fel! fel!
hegyeket tudnék tőle mozdítani! hej!
dobjon az égbe ott van az igazság!
meríts belőle amíg a tüdőd tág!”

 

Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?

 

„Égi fény, gyere, kapj fel engem!

Boldogság gyere perzselj meg!

Együtt él most már mindörökre

Sorsunk mámoros szerelem

Boldogság maga testet öltve

Minden jó öröknek született

Égrenyíló vadászmezőkről

Közös sorsunk, tudom, rámnevet!”

 

 

 

(Nem passzolnám tovább senkinek; ez a játék már amúgy is “lejárt szavatosságú”, köszönhetően lassú reakciómnak…)