Romlás
2009 február 15. | Szerző: mezgaaladar
Az utóbbi hónapban a következő dolgok romlottak el itthon, időrendi sorrendben:
– December elején vásárolt olajradiátor, a legnagyobb hidegben. Szervíz közel van, de pont nem annyira, hogy elcipeljem oda. Viszont szervízlapon az van, hogy 10 kiló felett helyben javítják, és nem kell kiszállási díjat fizetni. A radiátorom pedig 11,5 kiló, lemértem. Bejelentéstől számított egy hét múlva jött ki egy srác, és első dolga volt okvetlenkedni, hogy nem hiszi, hogy 10 kiló feletti a radiátor… Viszont egész hamar megjavította. Egy hónap alatt elolvadt (!) benne egy érzékelő. Ingyenes, garanciális javítás.
– Egy Kistündér kezéből kicsúszó, és a konyhakövön szétzúzódó vastagfalú üvegpohár hagyott mély (szó szerint) és maradandó nyomokat egy kőlapon, a konyha közepén. A lakás eladása előtt pár hónappal pedig végzetesek az ilyen hibák…
– Következett a WC eldugulása. Lehúzáskor a kagyló alatt hömpölygött ki a víz. Ilyen már volt 3 éve, úgyhogy rögtön hívtam a társasházzal szerződött javítószolgálatot. Szombat volt, készpénz nem volt nálam, így elrohantam automatát keresni. Mire visszaértem, a szaki már a házban keringett; még időben érkeztem (Kistündér nem volt itthon). Ketten voltak, csőgörénnyel felfegyverkezve. Az egyik végig hangosan káromkodott, hogy micsoda meló már mások sz**ában turkálni… Érdekel ez engem? WC kagylón jócska nyomot hagyott a fémcső, nem lehet letisztítani. 17 ezer Ft, amit nem tudok társasházzal elszámoltatni, mert az én saját csőszakaszomban volt csak dugulás.
– Ezután az internetem nem működött. Egy ügyfélszolgálatos srác “távirányításával” sem sikerült megbuherálnom a modemet, úgyhogy pár nap múlva kijött. Háromféle dobozom volt a legnagyobb vezeték-kavalkáddal összekötve. Ő csinált belőle egyet, és már működik. Ingyenes volt.
– Viszont azóta a vonalas telefonom nem működik. Nekem minden szám foglalt, és én is foglalt vagyok mindenkinek (persze nem sokan keresnek rajta, de pl. Anyukám igen). ADSL-em van, úgyhogy nyilván a srác állított el valamit. Hívhatom újra…
– Két hete a fürdőszobai fali hősugárzóm romlott el. Kerregő hang. Szétszedtem, bütykölgettem, de nincs változás. Egyszerűen nem tudtam állítani a ventilátoron, pedig nyilvánvaló volt, hogy azzal van a hiba. Levittem a szerencsére ismét közeli RÁVISZ-szervízbe (emlékeztek a régi reklámra? RÁVISZ a segítség 🙂 Na, a szerelő ember, és a bolt is kb. a nyolcvanas évek óta hanyatlik, elég félelmetes időutazás volt… A ventilátort cserélték ki, 3000 Ft.
– Nem “romlás” kategória, de mindenestre negatív esemény, hogy egy üzletben rossz, már lejárt, fémszál nélküli ezrest sóztak rám. Persze csak akkor vettem észre, amikor fizetni akartam vele, de nem fogadták el. Beváltani az MNB központjában lehet, munkaidőben (ez itt 8-14 órát jelent!). Bő két hét alatt találtam rá alkalmat, addig visszafogtam magam, hogy ne próbáljam meg rásózni valami figyelmetlen boltosra.
– Ugyancsak negatív élmény volt életem legnagyobb gázszámláját megkapni: 36 ezer Ft, 43 m2-es lakásnál (2 konvektor, bojler és sütő)!!
Aztán jöttek a betegségek:
– Kistündér bő egy hete már fájlalta a bal vállát, végül pont múlt hétvégén annyira elfajult a dolog (konkrétan nem tudta mozgatni), hogy elmentünk az ügyeletre. Csigolyaideg-gyulladás. Injekciót nem kapott, mert az orvos vonogatta a vállát, hogy kibírja anélkül is. Úgyhogy kenegettük, borogattuk szépen. Itthon volt egy hétig, most már jól van.
– Közben nekem egyre gyakrabban tompul el a hallásom a jobb fülemre + ha nagy a csend, akkor nyugalmi állapotban is hangosan dobol a vér a fülemben, ami szintén új élmény. Elmentem fülészetre, ott kitisztították, de csak nem szűnnek a tünetek. Háziorvos fülgyulladást gyanít, így most orrba-fülbe csepegtetek. Holnap pedig megyek fülzúgás-vizsgálatra (vagy mire).
Mindemellett – vagy kis részben éppen ezért – sokszor nyüglődünk Kistündérrel. Valami nem az igazi. Nagyon nem szimpi, hogy egészen az októberi prágai kiruccanásunkig kell az emlékeimben visszamenni, ha hosszan tartó nyugis-harmonikus-pozitív feelinget keresek…
Utálom a válságot, a hosszú szürke telet, az elromló dolgokat, az ellenszenves proli szakikat, a napi szintű bankrablásokat, a munkahelyi semmilyen-hangulatot és feszkókat, az idegeskedéseket, és a több oldalról támadó bizonytalanságot.
Ui.: Na jó, történtek ám jó dolgok is, de most nem akarom “elrontani” velük ezt a frappáns bejegyzést 🙂
Szüli…
2009 február 8. | Szerző: mezgaaladar
Boldog szülihetet, kedves blogom! A napra pontos köszöntés sajnos otthoni nethiány miatt meghiúsult, de még így is benne vagyok a nyolc napban (ennek a határidőnek mi vajon az eredete?) 🙂
Tehát tavaly ilyenkor vágtam neki a kibertéri kalandnak. Nagy lenülettel indultam, napi több bejegyzéssel, még szingliként. Hűséges olvasóim tanúi voltak Kistündérrel való megismerkedésemnek, egy barátom halálának, unokaöcsém születésének, párizsi, római, prágai kiruccanásainknak, mindennapi feszkóimnak, és boldogságomnak. Idővel azonban alábbhagyott a lendület és a lelkesedés. Hiába, magányos farkasként több ideje van az embernek a neten lógni, és valahogy a közléskényszer is erősebb.
Minden hozzászólásnak nagyon örülök, hiszen ez mutatja, hogy van, aki továbbra is követi mindennapjaimat – és hát mi másért írnék… Én is kezdettől fogva nyomon követem (viszonylag kis számú) kedvenceimet – már aki megmaradt…
Most úgy érzem, választás elé kerültem. Az egy éves évforduló jó apropó lenne ahhoz, hogy itt most elbúcsúzzam Tőletek. Ugyanakkor arra is lehetőséget ad, hogy kiderüljön, hány blogtársnak hiányoznék, ha így döntenék. Úgyhogy lehetséges, hogy az erre a bejegyzésre érkező bátorító kommentek számától függően folytatom csak Mézga Aladár sztoriját. Konkrét mennyiségi limitet nem mondok, de annyit megsúgok, hogy örülnék, ha sokan lennétek 🙂
Filmélmény
2009 január 31. | Szerző: mezgaaladar
Szerdán Kistündérrel megnéztük a Szabadság útjai c. filmet. Nagyon jó volt; szeretem a lelki, párkapcsolati drámákat.
Ajánlom minden megrögzött szinglinek, a párkapcsolatban csalódott, életét kisiklottnak érző blogtársnak. Az általánosításra hajlamosak ebből erőt és bizonyságot nyerhetnek, hogy mindenképpen jobb egyedül, mint egy ‘hagyományos’ házasságban…
Én viszont a kivételek közé sorolom magam. És valahol a film is erről szól, hogy addig jó egy kapcsolat, amíg úgy érzitek magatokat benne, mint aki felülemelkedik a megszokott dolgokon. Amíg különlegesnek, sebezhetetlennek érzi magát a párjával. Persze nem azok, de mégis el lehet hinni – szerintem ez a szerelem lényege. Nekem szerencsére jó hajlamom van erre, így ezt a filmet is a kívülálló szemével tudtam nézni. De azért borzongató…
Rendszeres hétvégi fellegek
2009 január 31. | Szerző: mezgaaladar
Mostanában hétvégenként rendszeresen összezördülünk (ld. előző két bejegyzés). A mostanira is ki van már pipálva az aktuális adag. És az a döbbenet, hogy nekem mindig váratlanul jönnek a fellegek. Részemről minden szép és jó, aztán ránézek Kistündérre, a vonallá keskenyedett szájára, és hirtelen felismerem, hogy itt bizony valami gond van. Kihúznom rendszerint nekem kell belőle az okát; nem is tudom, meddig morcoskodna magában, ha nem erőltetem, hogy ugyan mondja már el, hogy mi a baj. És akkor általában megdöbbenek. Micsoda? Hogyan? Nemá! Miért? Ezért?!
Nagyon hatnak rá a külső ingerek, illetve a múlt emlékei, és ezeket vetíti ki ránk, a jelenbe. Most éppen egyszerre három kolléganője is válik, ráadásul mindegyik kisgyerekkel (ami elég durva, valljuk be). Máskor valamiben épp úgy viselkedem, mint apukája anno. És ez rossz emlékeket ébreszt benne. Tegnap pedig nélküle mentem el pár barátommal találkozni. Este semmi jel nem mutatott arra, hogy jönne ő is, és én sem erőltettem; egyszerűen fiús sörözésről volt szó. De reggelre már átértékelődött benne az egész, és persze rossz volt neki, hogy itthon hagytam egyedül. De könyörgöm, akkor mondja, jelezze előre! De ehelyett inkább hosszasan agyal mindenen – persze, hiszen nő! De én, egy egyszerű ösztönférfi ezeket nem fogom fel, csak azt érzem, hogy valami nem jó. És igazából nem mindig érzem úgy, hogy nekem most ki kéne engesztelnem (de azért megteszem!), hiszen semmi rosszat nem csináltam.
(Na, azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a férfiak pedig abban “jók”, hogy nem veszik észre, ha hibáznak, ha megbántanak valakit. De akkor ez most egy ördögi kör, könyörgöm?)
És mondom, a viharok csak hétvégén támadnak. Az alapból szürke, munkás hétköznapokon minden szép és jó. El vagyunk merülve egymásban, és hatalmas a szerelem. Áhhh, fene se érti ezt! Sajnos nem tudok a gondolataiban olvasni – mondjuk valószínűleg férfiagyammal be se tudnám fogadni az összes infót, ami Kistündér buksijában kavarog…
Hmmm…
2009 január 24. | Szerző: mezgaaladar
Most valahogy… izé… nem is tudom… olyan… Szóval, jobb is lehetne minden… Le kéne már rakni a múltbeli terhet, mert így mérgezett a jelen, és pláne a jövő! Jobban kéne élvezni egymást, az életet! De legalább a munkám megmaradt…
Áhhh! Jöjjön már a tavasz, és ne csak – mint ma is – egy csalfa kacsintásra…
Fehér csoki és válság
2009 január 19. | Szerző: mezgaaladar
Feszkó van, elsősorban a szemét válság miatt. D kollégámat és egyben barátomat épp most rúgják ki. Ami durva, hogy cégen kívüli embertől tudta meg! Rákérdezett a főnökségnél, és hát igen, így van. Nem tudom, hogy lesz pótolható (félek, hogy nagyrészt rám hárulnak szerteágazó feladatai); szuperjó munkaerő, és a csapatot összetartó lelkes kolléga. Az ő elküldésével (amit egyértelműen költségtakarékossággal magyaráznak) engem is megsuhint a válság szele, erősen. Eddig teljesen magabiztosan csak külső szemlélője voltam a dolgoknak, de most már úgy állok hozzá, hogy bármi lehet. S, ugyancsak egykori “szobatárs” kollégának mindeközben 20%-kal csökkentették a fizetését. N, ugyancsak egykori “szobatársnő”, aki még szeptemberben hagyta el a süllyedni látszó hajót, ugyancsak ma lett munkanélküli, megszűnt a munkahelye. És hát, B sem talált december eleje óta új állást… Hiába, minket igencsak erősen sújt a válság (basszus, már harmadszor írom le…). Csakúgy, mint Kistündért. Náluk is minden az átszervezésről, leépítésről szól. Én igazából addig nem feszkózok, amíg engem személyesen nem érint, ő viszont nagyon be tudja magát stresszelni jó előre…
Ráadásul tavasszal jó-sok-millió-forint lakáshitelt kell majd felvennem. Péntek este ezen problémáztunk, és sajnos Kistündér belém vetett bizalma megingott, hogy ilyenbe ugrok bele pont most (na ja, a szerződést még bőven a válság előtt írtam alá…). Összezördülve aludtunk el (tudom, ez übertilos pedig), illetve csak forgolódtunk egész éjjel…
Szombat reggel szegény Kistündér elég kókadt volt, és csak pihegett az ágyban (a gyomra is vacakol). Mondta, hogy csak akkor tud felkelni, ha egész mogyorós óriás tábla fehér Milka csokit eszik előtte. Vagy esetleg fehér Tobleronét, vagy Ritter Sportot. Mit volt mit tenni, nekivágtam a városnak. Másfél óra alatt 8 (azaz nyolc) üzletben jártam, de óriás Milkát nem találtam. Zsákmányoltam viszont a másik kettőből, illetve egy speckó csokiboltban vettem még fehércsokis pralinékat (fahéjas, Bailey-zes, amorettós és kávés). Boldogan vittem haza (igazából nem kellett volna, hogy bűntudatom legyen, de elég, ha szerinte igen), és mikor bettoppantam, kiderült, hogy becsapott a kis huncut: simán fel tudott kelni csoki nélkül, sőt, már elkészült az ebéd is, ami iszonyú finomra sikeredett. Ő viszont azt hitte, hogy én közben világgá mentem… Ja, és a Mamma Mia-t is kivettem DVD-kölcsönzőben, mert tudtam, hogy Kistündér meg akarja végre nézni (nekem is tetszett!).
Viszont a vasárnap sem múlt el összemorgás nélkül, igazából nem is érdemes felidézni, mi volt az oka… Fogjuk a válságra!
Kiberbarátok
2009 január 14. | Szerző: mezgaaladar
Újra megszólított a blogtársadalom; ezúttal Phoebebaby* adta jelét kibertéri barát(ságos)ságának. Őszintén mondom, hogy nagyon örültem neki. A következőről van szó:
“Igazából nem is jó szó rá a díj – szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés – inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: Ha blogolsz, hiszel a ‘proximitásban’ a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!”
A kb. egy hónap múlva aktuális jubileumi, egyéves blogbejegyzésemben szeretnék egy komolyabb megemlékezést tenni, de addig is íme, kikkel kötnék szívesen az életben is kapcsolatot (igazából ők azok, akiket rendszeresen olvasok):
NetAngel szerintem a női megfelelőm lehetne, gyakran érzem ezt blogja olvasása közben. Igazi ‘normális’ nő, aki olvasmányosan informál (utazási blogját is érdemes követni), elgondolkodtat és nagyon sokszor megnevettet egyszerre 🙂
Beccy az elmúlt év(ek)ben Skóciában borzolta a kedélyeket, most viszont már itthon keresi a kalandokat, na és szerintem reális esély van arra is, hogy blogját olvasva (főleg a tavalyit) egy filmrendező is ajánlattal lepi meg 🙂
Phoebebaby* újra. Igazi nő, szó végi -ci nélkül. Szerintem titkon mindenki drukkol, hogy soha ne állapodjon meg egyik, éppen aktuálisan horogra akadt férfiú mellett, mert máris szegényebb lenne a blogtörténelem 🙂
De_Angelina, a titokzatos. Már majdnem a “megszűntek” táborába tettem, de rákattintva blogjára (hogy menőn belinkelhessem :), örömmel fedeztem fel, hogy újra aktív. Kíváncsian várom a folytatást!
Kardfogunyuszi már védjegy itt a blogtérben. Ezennel hirdetek gyűjtést, hogy mielőbb állandó nethozzáférést biztosítsunk neki, mert már komoly elvonási tüneteim vannak meseszerű történeteiből 🙂
Szempilla blogját csak nemrég kezdtem olvasni, de sajátos humora, könnyedsége (ami szerintem csak a stílusára igaz, mindenesetre nekem nagyon bejön 🙂 rögtön állandó olvasójává tett.
Régóta inaktív blogjaikkal a látszólagos veszteséglistán leledzik pár férfitársam: Corradora, pasikin és Fülöp. Ahányan, annyifélék… 🙂 De abban egyformák, hogy mindet öröm (volt) olvasni. Fiúúúk, ne hagyjatok itt!
Végezetül, sajnos a valós veszteséglistát gyarapítja Csokibogár blogja, az eleven, virgonc, vicces, de még ritka nekibúsulásaiban is optimista-realista “lelkitársé” 🙂
Örülök nektek, mindenkinek, és ti is érezzetek így irányomban! – Így lesz kerek a világ… 🙂
Hógolyó again
2009 január 11. | Szerző: mezgaaladar
Reggel még időben nyitottam ki az ablakot, így nem törte be Jácint hógolyója. Jó régóta úton van már, de szerencsére a nagy hidegben nem olvadt el 🙂 Kedves blogtársam a következőkről érdeklődik velem kapcsolatban:
Horoszkóp: Szűz (éppen hogy…). Nagyjából minden igaz rám, amit a szűzekről szoktak írni, csak a ‘romantika hiánya’ kitétel ellen tudnék protestálni. Tehát: két lábbal a földön járó, elemző és kritizáló hajlam, intelligencia, megbízhatóság, rendszeretet, gyakorlatiasság, óvatosság, segítőkészség, félelem az ismeretlentől, szervezőkészség, hűség. Tavaly egy lány unszolására az aszcendensemet is megcsekkoltam: mérleg. Nem tudom, ez mit jelent, mindenestre ő kissé lebiggyesztette a száját, mikor elmondtam neki… 🙂
Egyéb események azon a napon, amelyen születtél: (De hülye kérdés; ez nyilván nem érdekelhet senkit igazából… 🙂 Évre-napra pontosan: XVIII. Keszthelyi Georgikon Napok megnyitója; a szovjet Luna-programról az utolsó hivatalos közlemény megjelenése; Burnley-Fulham 3:1; elkezdik felállítani a paksi atomerőmű turbinacsarnok oszlopait; valamint egy napon születtem az általam még soha nem hallott Alex O’Loughlin ausztrál színésszel, illetve Jang Jang A kétszeres olimpiai bajnok gyorskorcsolyázóval, stb-stb-stb. – eszelős nap volt, hiába :). Ha azonban elég csak a napot nézni, akkor: 79-ben a Vezúv kitörése elpusztítja Pompeii városát; 1842-ben elhelyezik a Lánchíd alapkövét; 1929-ben megszületik Jasszer Arafat, 1948-ban Jean-Michel Jarre, 1988-ban pedig az első magyar lombikbébi; 1991-ben Ukrajna független állammá válik; 1995-ben elindul az MSN szolgáltatás; 2006-ban a Plútót bolygóból kisbolygóvá fokozzák le, stb-stb-stb. – így már mozgalmasabb napnak tűnik 🙂
Ha nyernél a lottón: Kifizetnék a családon belül minden adósságot (nincs sok); hosszú távra befektetném a pénzt, hogy biztos hozamot termeljen jó pár évtizedre előre; valami maradandó létrehozásán ügyködnék (pl. egy markáns ingatlanfejlesztési projekt Budapesten); illetve rákgyógyszer kifejlesztésébe fektetnék pénzt.
Ha süti: Alapszabály, hogy sós süti nem süti. Semmiféle pogácsával, vagy sajtosrúddal nem lehet átverni. Édesen belül szinte bármi, de a nagy kedvencek a pudingok, krémek, madártej. Rengeteg édességet fogyasztok, akár napokig meglennék csak édes ízzel, nyamm-nyamm 🙂
Színeid ruhában: Férfi létemre színesen öltözködöm. Még Sz oltotta ezt belém, illetve nagyrészt neki köszönhetem máig fiatalos ruhatáram megalapozását. (Pl. máig siratom a tavaly tönkrement élénkzöld bőrcipőmet.) Nincs kedvenc, vagy került színem.
Most mi van rajtad: Tipikus itthoni szerkó: kék nadrág (Kistündér utálja, de hát nem vett karácsonyra másikat…), bordó póló, szürke polárkardigán. (Sajnos nagyon be kell öltözni, mert tegnapelőtt elromlott az egy hónapja vett olajradiátor, hívhatom a szerelőt, hurrá… 🙁
A legutóbbi könyv, amit elolvastál: A titokzatos idegen (négy angol kisregény a XIX-XX. sz. fordulójáról). A világirodalom remekei sorozatból természetesen 🙂 (Ld. előző bejegyzésem.)
Amit soha nem választanál háziállatnak: Egész életemben meglennék háziállatok nélkül. Semmilyen mértékben nem vagyok hajlandó az életem, mindennapjaim megszervezését egy állathoz igazítani. Ehhez képest volt már törpehörcsögöm. Sajnálatból vettem magamhoz, és egészen megszerettem. Viszont hüllők, meg bármilyen extrém lények soha ne közelítsenek!
Tíz év múlva hol látod magad: Ha a hely a kérdés, akkor egyértelműen Budapesten. Sehol máshol nem tudnék élni. Még egy külvárosi családi háztól is ódzkodnék. (Szerintem a kiköltözések 80%-a a gyerekek miatt van, gyakran fals megfontolásból – “kell nekik a jó levegő”. Ugyanakkor a sok hátránnyal – házfenntartás, közlekedés, baráti kapcsolatok megszűnése – nem számolnak időben a szülők, és gyakran később jön a csalódás.) Nekem kell a nyüzsgés, a belváros közelsége. De persze lássuk meg, mit vált majd ki belőlem, ha lesz gyerekem…
A legutóbbi nagyon jó élményed: Hú, ez nagyon tág! Kistündér például nagyon finom palacsintát sütött ebédre 🙂 A két ünnep között hatalmasakat sétáltunk, amit mindketten imádunk – kéz a kézben. Szeretek a városban eddig ismeretlen helyeken mászkálni. Filmélmény pedig a ‘Banki meló’. DVD-n néztük egy hete, nagyon frappáns, izgalmas, ráadásul megtörtént bűnügyet dolgoz fel.
Szereted a kihívásokat? Egyáltalán nem. Biztonsági játékos vagyok az élet minden területén. Ugyanakkor, ha megtalálnak, akkor általában ügyesen (bár szájhúzva 🙂 helytállok.
Mi a legkedvesebb illatod? Szeretem Kistündér bőrének az illatát, főleg amikor “téli” illata van. Sülő süti, erdei avar kiránduláskor, illetve piacokon a savanyúságos bódék körüli illatot.
Mit tartogat számodra egy jó este? Hú, először is legyen hosszú, hogy sok minden beleférjen. Mozi és séta Kistündérrel, találkozás barátokkal, közös viccelődés, majd itthon romantika Kistündérrel. Keretes szerkezet… 🙂
Mi a legkedvesebb emléked? Na, ez is milyen kérdés már… Sok kötődik baráti nyaralásokhoz. Gondtalan, fiatalkori utazások – rengeteg volt belőle anno. Szeretek visszagondolni szerelmi kapcsolataim legelejére, az ismerkedési szakaszokra, amikor minden izgalmas, és örökké tartónak tűnő. Illetve a közelmúltból fantasztikusan jó volt Kistündérrel Rómában és Prágában sétálgatni, és fotózni, ahogy mosolyog folyamatosan.
Legjobb és/vagy legrosszabb tulajdonságod: A rosszakról ld. a 2008. nov. 16.-i bejegyzésemet. Jókról most nem írok. Kistündér már morcos, hogy nem vele foglalkozom… 🙂
(Ugye nincs örihari, ha nem passzolom tovább a kérdéseket? Ahogy láttam, az elmúlt hónapokban úgyis körbejárt mindenkin.)
Olvasni öröm
2009 január 10. | Szerző: mezgaaladar
Fórumvírus (http://forumvirus.cafeblog.hu/ – valaki lécci mondja el végre, hogyan kell menő módon linkelni!) szíves invitálására olvasási élményeimről fogok most értekezni. Íme a félelmetesen szigorú szabályok 🙂
1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.
Bár Apukám kezében szakkönyvön kívül még soha nem láttam könyvet (újságot viszont annál többet), Anyukám szakmája révén (könyvkereskedő) már nagyon korán megfertőzött az olvasás szeretetével. Óvodában tanultam meg írni-olvasni, aztán általános iskolában rendre megnyertem az osztályban meghirdetett “ki hány könyvet olvasott el a vakáció alatt” versenyt. Sok olyan nyár volt, amikor az idő nagy részében otthon feküdtem egész nap, és faltam a könyveket. Vakáció első napján lementem Anyukám boltjába, hazavittem kb. 20-30 könyvet, majd nyár végén vissza (persze óvatosan olvastam, hogy el lehessen adni :). A stílus természetesen sokat változott (nagyjából a sci-fi – krimi – klasszikus vonal mentén); az egyetlen fiús dolog, ami kimaradt az életemből, azok az indiánregények voltak. A Nagy indián könyvben például mindig csak leveleket préseltem, de el nem olvastam (mondjuk nem is bírtam volna el, olyan vaskos volt :).
Gimnáziumban és egyetem alatt klasszikusokra szűkült az érdeklődésem, és ez mind a mai napig tart. Az összes kötelező irodalmat szerettem, volt, amit többször is elolvastam, ami nagyon nem jellemző rám. Lelkes gyűjtő lévén pár éve fejembe vettem, hogy teljes gyűjteményt csinálok a szüleim áltam megalapozott “Világirodalom remekei” c. sorozatból. Mind a mai napig ennek hiányzó részeit szerzem be antikváriumokban, és olvasom folyamatosan. (Ezen belül nem vagyok válogatós, bármi jöhet; az egyetlen, ami kifogott rajtam eddig, az egy háromkötetes kínai regény volt, amit túl meseszerűnek találtam, mindenféle eszement szereplőnevekkel). Sajnos a lendület viszont alábbhagyott. Szabadidőm csökken, ráadásul munkahelyemen is egész nap olvasok (rengetegféle újság, valamint netes hírportálok), informálódom, így a hétvégéken is próbálok más elfoglaltságot keresni, illetve olvasás ürügyén is inkább folyóiratokat veszek kézbe. Bár még így is a legédesebb órákat jelenti (ritkasága okán), ha egész nap egy helyben fekve csak olvashatok – igazából bármit.
Imádom az orosz és francia klasszikusokat, nagyregényeket. Favoritjaim talán Dosztojevszkij és Zola, valamint időben közelebb, illetve XX. századiként Stefan Zweig és Robert Merle. Kedvenc témáim a szenvedős szerelem, a nyomorúságos emberi helyzetek és a folyamként hömpölygő fejlődés-és családregények. Szeretek olyan helyzetekről olvasni, amit biztonságos távolból figyelhetek, de ugyanakkor át tudom érezni. Újabban az angol és amerikai (pl. Sinclair Lewis) írókat fedeztem fel. Amiben viszont óriási lemaradásom van, az a kortárs irodalom, azon belül is a magyar irodalom. Kistündér viszont sok ilyen könyvét áthozta, úgyhogy már el is határoztam, hogy pótolom gyorsan, amit kell.
Az öt könyv megnevezésével azért vagyok bajban, mert tavaly kb. összesen ennyi regényt sikerült elolvasnom, viszont nem is tudnám mindet felidézni. Hol van már az iskolás idők nagyságrendekkel nagyobb fogyasztási volumene, ejjj… Ugyanakkor évek óta a legnagyobb hatású könyvvel is épp tavaly nyáron találkoztam, ezt nem felejtettem el: Merle – Mesterségem a halál. Felkavaró, borzongató és letehetetlen. És persze azt is meg tudom mondani, hogy most mit olvasok 🙂 Heinrich Mann – IV. Henrik. Most kezdtem el, négykötetes, úgyhogy sanszos, hogy jópár hónapig el leszek vele…
Továbbpasszolós játékról lévén szó, íme a választottjaim (öt helyett csak négy – bocs…):
Beccy (https://nessie.cafeblog.hu/)
Phoebebaby* (https://phoebe.cafeblog.hu/)
NetAngel (https://undernetangel.cafeblog.hu/)
Szempilla (https://szempilla.cafeblog.hu/)
Borostyán – help!
2009 február 15. | Szerző: mezgaaladar
Nem tudjátok, hol lehet nagy választékban borostyán ékszereket kapni? Kistündér szülinapja két hét múlva esedékes. Már hónapok óta tudom, hogy egy borostyánköves gyűrűvel lepem meg, de eddig hülye fejjel halogattam, hogy körbe is nézzek. Neten bogarásztam, de mindenhol csak webáruházakba, meg “vaterákba” botlok (neten semmiképpen nem vennék ékszert), illetve egy egri üzletbe… Sehol semmi! A Nagymező utcában csekkoltam már egy direkt borostyánra specializálódott boltot, de Kistündér méretében (17 mm, illetve 52-es, ami elég vékonyka ujjat jelent) összesen öt gyűrűt tudtak mutatni, és egyik sem jött be. Mindenképpen tartom magam a gyűrűhöz, bár szép fülbevalót is láttam. Persze lehet a kettő egyszerre, de gyűrű muszáj! Medált vettem neki Rómában ugyebár, és azóta szereti a borostyánt.
Szóval: szép, nagy köves borostyángyűrű wanted. Tudtok ilyen boltokat székesfővárosunkban? Kösssszzz 🙂
Oldal ajánlása emailben
X